Fairy...
A tegnap olyan örömködős nap volt. Bár reggel egy fura szorító érzéssel keltem. Úgy éreztem meg kell tennem valamit, meg is tettem, holott valahol éreztem, felesleges az egész. De hát nem hagy nyugodni a dolog. Ááá, hagyjuk is, és koncentráljunk a klassz dolgokra, nem de bár?!
Talán írtam már, hogy 'örökségem', hogy tanuljak, megy szépen a maga útján. Tegnap is tanuló napom volt. Az egyik legjobbnál tanulok, ami azt jelenti, hogy ingyé dolgozok, miközben tanulhatok, elleshetek trükköket, technikákat. Nem is bánom, imádom az egészet. Csupa férfi között nőként létezni érdekes dolog. Érdekes módon, nem kezelnek le, sőt mi több, érdeklődnek, beszélgetéseket kezdeményeznek. Egész nap bókolnak, viccelődnek, és segítőkészek. Lassan megértik, hogy nem egy abszolút amatőrrel van dolguk, és kezdenek egyenrangú partnerként kezelni. A főnök, egy igazi elismert szakember tegnap meghívott egy novemberi zártkörű irányított estre, ahol kritikusok fogják értékelni a munkát. Én is dolgozhatok aznap, juppié!! Az már csak hab volt a tortán, amikor indulás előtt, a fiatalok önkéntelenül elkiáltották magukat, hogy azta, de nyálcsorgatósan szép vagy! Hazafelé menet nem volt probléma a mosolygás :-)
Otthon gyors zuhany, mert állati szagom lett az étteremben, aztán egy gyors e-mail áttekintés. Két hete írtam egy óriási Zrt-nek, hogy működjünk együtt az aktuális fejlesztésem kapcsán. Tegnap jött a válasz, hogy szeretnének velem dolgozni, és találkozzunk személyesen. Még gyorsan egy pisi belefért az iskolába menet előtt, de alig ment a dolog, mert nem bírtam abbahagyni a 'köszönöm' szó ismételgetését. Ez a levél azt jelenti, hogy megint valami őrülten jó dolgot találtam ki, és hogy vagyok valaki.
Ezek után amikor megjött a szövegíró első vázlata, már csak folydogáltam, csöpögtem. Egyszerűen egy édes bizsergés tartott egész este remegésben, mert érzem a szívem mélyén, hogy sok jó vár rám, csak maradjak higgadt, és alázatos, ne szálljak el magamtól.
Este beleültem egy nagy kád forró vízbe. Csak csendben sündörögtem el, hogy a fiúk ne hallják, szerettem volna egyedül pihenni. Majd leszakad a hátam a sok talpon állástól, ráadásul meg is fog jönni, és ilyenkor baromira fáj. Egyszer csak megjelent Manócska, és bevágta magát mellém a kádba. Már nem szeretek annyira velük fürdeni, mert túlzottan érdeklődőek anya micsodái iránt. Nem volt ez tegnap se másként, de Manó valami olyat mondott, és olyan édesen, hogy kár lett volna kimaradni ebből az élményből. Rácsúszott a hasamra, a kis fejét a mellemre hajtotta, és azt mondta: Húúúú anyuci, úgy imádom a sziszidet!
Aztán még ugrabugráltunk egy kicsikét, egymásba kapaszkodva, vihogva. Én is gyerek vagyok, egy 36 éves óriás gyerek. Mindig is gyerek szeretnék maradni, hogy önfeledten, szívből tudjak mindennek örülni.
