Fairy...

Úgy van az, ha a lélek beteg, akkor jönnek a betegségek is. Két napja lázban, köhögésben élek, vagy inkább túlélek. Elfojtott harag, ki nem mondott dolgok. Itt iszom jobb híján a zacskós levest, mert hát valami forró kell, de képtelen vagyok megmozdulni, és senki sincs, aki vigyázna vagy főzne rám. Eszembe jut ez a dal, az anyu mutatta még a nyáron. Annyira sírhatnékom van, és ha sírni kell, akkor kell egy kis katalizátor. In my secret life...

Néha úgy érzem, nem is én vagyok, aki a tükörből szembe néz velem. Valahogy annyira sikerült felvenni egy arcot, ami csak egy álca. Rémesen félek attól, hogy mások lássák, mennyire szánalmas is az életem. De érzem, már nagyon rég érzem, hogy meg kell változnom, mert igaz életet akarok élni. Meg kell menteni magam, az nem lehet, hogy ilyen magányosan múljon el ez az egy szem kis életem. Néha olyan hülye gondolataim vannak, hogy biztosan valami hatalmas bűnt követtem el valamikor, egy más életben, vagy univerzumban, amiért most egy minden erőmet felőrölő, karmikus büntetést kell elviselnem. Vezeklek, annyira, hogy már magam után húzom a beleimet. Jól megtapossák emberkék, had fájjon még jobban, húzzuk a húrt, amíg csak lehet. Meddig lehet ezt bírni?  Egyszerűen nem értem, mit rontok mindig el. Valaki mondja meg, hogy lehetnék boldog. Hogyan szerethet meg engem is valaki. Hogyan engedjem el ezt az érzést, ezt a vágyat. El kell engedni egyáltalán?

Hétvégén elmegyek egy kétnapos programra az indiai pálmalevél házba. Nyáron már voltam egy családoldáson, most a nőiesség helyreállítása lesz a téma. Két nap. Húú. De pszichológushoz nem akarok menni. Nekem jó lesz ott elmélkedni, energiával feltöltődni, sírni. Csak annyit kérek, akárkitől, akármitől, hogy legyen erőm elengedni a fájdalmaimat, a csalódásokat, hogy soha senkinek nem voltam elég jó, hogy mindig elhagytak, vagy semmibe vettek, vagy éppen természetesnek vettek. Szeretek élni, és nem akarok itt megragadni. Csak olyan szőke nősen (pedig de barna vagyok), mert megérdemlem. Ugye? Elég volt a jégszívből, meg a jégkorszakokat hozó férfiakból. Tengert akarok, napsütést, és szörföző pingvineket, meg lebarnult lovagot, és mosolygós Fairyt, mert ilyen vagyok, és mert tényleg megérdemlem.

Nem vagyok tökéletes, közel sem, de jó ember vagyok, és én nem szomorkodásra születtem. Még egy kicsit sírdogálok, mert aki sírni tud, az él, és annak vannak érzései is, és ezért én nagyon szerencsés vagyok. De aztán szépen elkezdek gyógyulgatni. Tarts ki Fairy, szerencsére a dolgok nem csupán fehérek, vagy feketék..