Fairy....
A csoda bennünk van. A csoda nem más, mint a szabad akaratunk, és hogy bármikor képesek vagyunk változtatni azon, ahogy látjuk és megéljük az életünket. Az a csoda ott van mindenkiben, csak sokszor nem vesszük észre magunkban, és ilyenkor érdemes segítséget kérni.
Tegnap volt az első napja annak a tréningnek, amit az indiai pálmalevél házban tartottak. Hmmmm. Nagyon érdekes volt. Meditációk, önismereti játékok, és velem, egy családállítás (amolyan pszicho-dráma kurzus.) Nem igazán szeretnék róla gondolkodni, meg beszélni. Megtettem, már sok mindent jobban látok. Mostantól nem agyalni akarok, hanem élni a jelenben, és élvezni az életet. Még a mai nap vissza van, ma főleg a férfi energiákon dolgozunk majd, meg utazunk. Érdekes. Vannak férfiak is a csoportban, akik szintúgy szeretnék, hogy a férfi és a női energiák rendeződjenek, de jóval kevesebben.
Azért sikerült lealapozni a pozitivizmust. A péntek este remekül sikerült. Fantasztikusan jó volt a funky buli, őrült nagyot táncoltunk. Amikor táncolok, az olyan, mintha kilépnék a fejemből. Nincs semmi gondoltat, csak a zene, a ritmus, és nincsenek fékek. Őrült klasszul nézhetek közben ki. Egyfelől érzem ilyenkor, hogy árad belőlem a női energia, másfelől le sem lehet vakarni a férfi tekinteteket. Pénteken valahogy nagyon sokan figyeltek ránk. Madge is sugárzott, annyira örültem neki. Válogathattunk bőven, és ez most nem a statisztikáról szól. Arról, hogy, ugyan azok az emberek egy-egy különböző érzelmi állapotukban mennyire taszíthatnak vagy vonzhatnak embereket. Elhatároztuk, hogy jól szeretnénk érezni magunkat, és ezt nem csak a szánkkal mondtuk, de szívből is így gondoltuk, én legalább is biztosan. Csoda! Egy nagyon fiatal ember felkért táncolni. Nem volt egy férfias látvány, persze helyesnek helyes, de nagyon is férfiként viselkedett, és ez bevallom, nagyon imponált. Úgy de úgy táncoltunk, ölelt, forgatott, pörgetett, a hajam lebegett volna, ha hosszú lenne, a mosolyt meg egyszerűen nem lehetett letörölni az arcomról. Jó tánc volt, jó folytatással, különösebb hatással nem volt rám a jövőt illetően, de a jelenben helyre rakott pár dolgot. 26 éves, 10 évvel fiatalabb nálam, és annyinak nézett, mint ő maga. Hát nem csodálatos?!
!!! Tegnap megtudtam azt is, hogy ezekben a csodás, önfeledt, csupa jó érzéssel elárasztó időszakokban, pillanatokban rendelkezünk teremtő erővel. Amit ilyenkor elhatározunk, amibe belevágunk, az menni fog. És érzem, tudom legbelül, hogy klassz nő vagyok, jó ember, egy mini csoda, és harmonikus, boldog élet vár rám, amiben emberi és anyagi elismerés is lesz.
Az igazi pedig itt van már valahol, várjuk egymást. Én készen állok, és remélem, már ő is tűkön ül, hogy végre szembe menjünk egymással az utcán, vagy akárhol. Érzem, hogy nagyon jó lesz, és már azt is tudom, hogy hagyni kell tudnom rábízni magam.
...és ne feledd, figyelj magadra, mit hogyan csinálsz, vagy mondasz, mert mindig azt kapod vissza, amit te is adsz....
