Fairy - múlt
Hát töredelmesen bevallom, az idei nyaramat részben arra tettem fel, hogy találjak magamnak egy férfit. Akartam na, és ezért időnként olyat is bevállaltam, amit még magamnak is félve vallanék be, ha még nem tudnám. Van egy mondás, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Szóval. Strand-randi. Mert ilyen is volt. Szám szerint kettő. Az egyik kiszámítható, és olyan semmilyen, a másik ’ezt el sem hiszem Fairy, hogy megtetted’.
StRandi 1
Az első randin túl voltunk. Semmilyen, olyan e nélkül is meglettem volna. Egyikünk részéről sem volt az a szemfelcsillanás, viszont a kölcsönös szimpátia megvolt. Egy hétre rá csak hívott.
Micsin?
Micsin????? Megyek strandra.
Az jóóóóóó, hová, én is.
Ide meg oda.
Akkor én is ott leszek. Kicsit később érkezem (a mibe kerül egy randiban majd visszatérek erre a mondatra).
Azért egy strand randi húzós ám. Ott aztán nincs mit takargatni. Haslefogó bugyi, meg ápol és eltakar szerkó. Csak a meztelen valóság. De 40 fokos hőségben, a városban kinek van kedve lófrálni, max annak, akinek hat anyja van. A strand meg mindig egy jó szombati program.
Viszont éppen nagyon jó formámban éreztem magam, és tőlem meglepő módon nem is aggódtam a külsőm miatt. Persze így sem váltottunk ki egymásból semmilyen túlfűtött reakciót.
Illetve én hanyatt-homlok vetődtem a jéghideg vízbe, amikor megláttam a lábait. Nem mintha egy lábfetisiszta lennék, de a lába….A lába formás volt, izmos, szikár, pont, amit szeretek, viszont lábujjain hatalmas karmok éktelenkedtek. Uram atyám! Még jó, hogy az ilyet egy strandon látja az ember, nem pedig egy intimebb helyzetben, mert innen legalább könnyű a kihátrálás. Szóval strandoltunk. Azóta is jóban vagyunk. Kiderült vannak közös ismerőseink, akik összekötnek részben bennünket. Két hetente bejelentkezik.
StRandi 2
Éppen a szokásos szombat reggeli bevásárolásból mentem haza a kis piros textillel bevont fonott kosárkámmal. Még kellett pár különlegesebb zöldség az aktuális ebédelképzelésemhez, így irányba tettem magam az zöldséges felé. Szembe velem jön egy minimum 190 cm magas, capuccino színűre barnult fiatal, fogkrémreklám arc. Húú az anyját. Rám mosolyog. Én vissza. Válogatok a zöldségek között, közben ki-ki nézek. Khm-khm. A srác az út túlsó oldalán töszörög a kocsija mellet. Kimegyek. Az út másik oldalán velem szemben, kissé terpesztett lábbal áll és mosolyog. Rám. Én meg mint egy droid átvágok az úton, egyenesen felé.
Szia!
Szia!
2-3 mondat bla-bla következett, majd…
Van kedved strandra menni?
Mikor?
20 perc múlva.
Nem is tudom, inkább nem.
Elbúcsúztam, de közben szívtam a fogam, bakker, most mehetek haza és egy rém unalmas délután vár rám. 1 perc múlva megáll mellettem a kocsijával.
Nem gondoltad meg magad?
De igen, 20 perc múlva itt.
Klassz délután volt. Hát itt volt érdeklődés, főleg az ő részéről. Azt hiszem, jól tettem, hogy nem csadorba bújtam aznap délután. Azóta küldött még pár sms-t, de őt eltettem, elzártam jó mélyre, mint az újralány korom egyik meglepő sikerét.
