Fairy.....
Adott három nő. Nem csajok, és lányok, nők. Egy vörös, egy sötét és egy világosabb barna hajú. Mindegyik más, mégis valamiben egyformák. Nem szuperhősök, nem sex bombák, nem ugrálnak ki repülőkből, és pisztolyt sem rángatnak elő a forró nadrágjukból. Nők, innen a szomszédból. Nők, akik megjárták a poklok poklát, mindegyik másként, a sajátját. És most vonzzák egymást. Most elkezdtek élni, és megmutatni ragyogásukat. Már értik, vagy legalább is sejtik, miért volt minden, és végre elkezdik élni az életüket.
Szombaton kirúgnak a hámból. Istenem. Imádnak táncolni, őrülten csápolni a rock and rollra, meg a funkyra. Imádják beragyogni a teret, imádják egyébként az életet! Charlie Angyalai örömködésre készek, és bevetik magukat a szombat esti klub életbe.
Azt mondom (hehe). Szóval nekem a zene és a tánc jelenti az abszolút felszabadulást. Olyankor olyan, mintha kiszállnék a testemből kicsit. Tudom mi van körülöttem, mégis másként érzékelem a külvilágot. Akkor csak magamra figyelek, meg ahogyan a szívem dübörög a mellkasomban, olyankor azt érzem, mindenre képes vagyok.
