Fairy - jelen
Újralány korszakunk egyik legjobb dolga, hogy újra járunk szórakozni. No nem ebből áll az életünk, mert amúgy komoly nők vagyunk, rendes munkával, rendezett háttérrel, de azért ha el kap bennünket a Hadd el hadd érzés, akkor party állatokká tudunk alakulni. Unique fesztivál, 2012. augusztus, budai vár! OMG! Imádunk a várban koncertekre járni, már nem ez volt az első, de ami tegnap történt velünk, az felért egy orbitális orgazmussal.
Nem, nem lesz sex, most sem, egyszerűen csak olyat buliztunk, hogy egy pillanatra elszállt a lelkünk a testünkből. 6 órakor kezdődtek a koncertek. Elsőnek Anima Sound System, rájuk még csak a szárnyainkat lengettük. Aztán jött a Neo. Túlzás lenne azt állítani, hogy ismerném őket, csak pár számot hallottam, de nagyon tetszett, amit hallottam. Akkor már nem bírtam a testemmel, és a bor is kezdett átjárni, belecsaptam a lecsóba. Madge – még világos van felkiáltással csak mosolygott rajtam. Hiába, ő ismer, tudja, hogy ’ha zene szól, sosem elég’ nekem. Rajtam kívül talán 4-5 ember csápolt akkor még. Aztán kis szünet, és elkezdett hömpölyögni a tömeg.
Scooter!!!!! Hát, nem hittem volna, hogy tűzbe jövök tőlük, de ahogyan az élet minden más területén, gyorsan adaptálódok. Bementünk a tömegbe. A 163 centimmel kerti törpének tűntem a sok, méretes férfi és srác között. 1000 %-on indítottak, és ez így ment 2 órán át.
Végig rettegtem, hogy a flipp-flopp szandi leszakad a lábamról, de azzal nyugtattam magam, hogy a tornacipőben lerohadt volna a lábam. A fenékrázós táncikálásról itt el kellett feledkezni. Ütemes magasa ugrás, kézdobálás, üvöltözés. 1 órát bírtam azt hiszem, majd nekicsapódtam egy srácnak. Utána vagy 20 percet ugráltunk így, összekapaszkodva. Jaj olyan édes volt, annyira vigyázott rám, látta, hogy az infarktus és a halál határán vagyok. Ott, akkor csak férfiak vettek minket körül.
Különösen nem törődtünk akkor ezzel, mert bulizni mentünk, de határozottan jól esett, hogy gondolkodás nélkül leálltak velünk haverkodni, táncolni, tombolni.
25 évesnek néztek, jesszom. Akkor nem csak lélekben lennék fiatal, de testben is?!
Nem értettem, hogyan tudtak egy ilyen fesztivált összehozni a Várban. Mellettünk óriás molinóm „Királyok, Hősök, Szentek” felirat. Határozottan hősnek éreztem magam, hogy ilyen fizikai teljesítményre voltam képes. Ezek után bármit kibírok, mit nekem megpróbáltatások. A lábam a koncert végére begörcsölt, totális végkimerülés, ásványi anyag és vízveszteség…Scooter felért egy gyors fogyókúrával és testfeszesítéssel. Határozottan laposabb ma reggelre a hasam, és a lábaimat olyannak látom, mintha gazella lennék. Fairy, nyugiiiii, ez csak átmeneti állapot ?
A koncert utolsó 30 percét már a lépcsőn éltem túl, adtak inni is, ezek után már el tudtam vonszolni magam a legközelebbi büféig. Vizeeeeeeeeeeeeeet, könyörgök, vizet kérek.
A lépcsőn is volt hódolónk, a youtube-ról közvetített, mi fog éppen következni.
Koncert után lementünk egy szintet, kifeküdtünk a várfalra. Gyönyörű ez a város, boldog vagyok, hogy itt élhetek. Olyan jó lenne Valakivel együtt ilyen élményeket megélni.
Madge közben a mobilját szorongatta. „Fairy, nem hiányoztam senkinek sem.”
Én sem. Aztán rápillantottam a mobilomra. Csókok ide meg oda, nem sorolom. A világ másik feléről jött az üzenet, amire nem is számítottam. Hatalmasat dobbant a szívem. Örültem és egyben mélységes szomorúság is elöntött. Vajon van igazság a földön?!
Aztán odajött hozzánk két győri srác. Látták, hogy kiterültünk a falon, és nem szeretnék, hogy lezuhanjunk. Vagy 20 percet beszélgettünk. Scooterről. A végén indulnak, puszi-puszi, érezzétek jól magatokat. Meg kellett állapítanunk, hogy a férfiak is emberek, édesek, kedvesek, és ha akarják, meg tudják találni a másik nemhez vezető utat. Főleg, ha nincs meg bennük a vadász kényszer, csak úgy, egyszerűen ismerkednek, és jól akarják érezni magukat.
Itt akár véget is érhetne a történet, de azért volt még egy kis folytatás. Miközben olasz Valamit (ez volt a neve komolyan) ettem, hogy talpra tudjam állítani magam, írtam a világ másik felére. Édes, ne feküdj le addig, amíg fel nem ébredek. Olyan kis lüke nő vagyok, de mit tehetnék, elsodort valami olyan, amit pillanatnyilag nem tudok féken tartani. Jól esik, és mint Csipkerózsika, vágyom a csodára.
Még behullámoztunk az arénába. Megvártuk, amíg Fedde Le Grand lenyomta a So much love című remixet. Erre vártam, hogy erre a dalra mozogjak ütemesen, két kezemet az égbe tartva, ujjaimból szívet formázva szálljak el. Megvolt. Jó volt. Jelentem, most már várom a hétfőt, hogy rokkant nyugdíjért folyamodhassak valamelyik hivatalba.
