Fairy – jelen
Vadi új blogunkban ne is keress egyelőre kronológiai rendszert. Képtelenség egyszerűen, hiszen már annyi mindenen túl vagyunk.
Hogy ki vagyok Én? Sokáig csak azt hittem tudom, aztán hosszú időre elvesztettem minden szálat önmagamhoz, majd mindent fel kellett borítanom ahhoz, hogy visszataláljak hozzám. Jobban mondva, hogy megtaláljam magam.
Sok évvel ezelőtt sok csalódáson túl, édesapám elvesztése után, és a karrierkeresés behasalásain búslakodva nem vágytam másra, mint Biztonságra. Találtam is Valakit, aki akkor azt, ott megadta. So what, már az elején voltak intő jelek, de ez majd egy másik történet lesz.
Fairy. Fairy. Te nem tudsz szeretetlenségben élni, és mégis. Pár röpke év után valahogy minden romantikus álmod szertefoszlott.
Mi volt a bajom végül is? Hiszen rendes férjem volt. Nem ivott, nem vert, rendesen dolgozott, kiváló apa, egy két lábon járó kedvesség. Igen. Az. És még szeretett is. A maga módján. Az én módomat nem ismerte, és már tudom, nem is akarta megismerni.
Már tudom, az ellentétek (mentális és kommunikációs szinten) NEM jönnek ki egymással. Bármilyen erős is az akarás, akik nem képesek egy húron rezegni, egyszerűen azért, mert Mások, nem tudnak hosszú távon jól együtt működni.
Nincs bennem harag, és azt sem érzem, hogy elvesztegettem volna éveket az életemből. Hálás vagyok neki, mert két csodás gyerekkel ajándékozott meg, akik mindig össze fognak bennünket kötni, de már másképp.
Mire vágyok? Pontosan tudom. Boldog szeretnék lenni. Ennyi. Egy olyan férfi oldalán, aki olyan, mint én (persze férfi nemi jellegekkel). Aki érti a szeretetnyelvemet, és akiét én is értem, és akivel nem csak „nyöszörögjük egymásnak” a vágyainkat, hanem ki is mondjuk, meg is tudjuk élni. Akinek nem kérdés, hogy reggel munkába indulás előtt megöleljen, és néha felhívjon, hogy hogy vagy kedves, olyan jó hallani a hangod.
Olyan rövid az élet. És annyian nem élünk. Robotolunk, végezzük a ránk szabott szerepeket, nem figyelünk egymásra, és zátonyra futnak a kapcsolatok szinte észrevétlenül. Egyszer csak azon kapod magad, hogy kimondjátok: vége.
Csak ekkor, ekkor nézel vissza, és révedezel a jövődbe, hogy mennyi minden lehetne, lehetett volna. Én ezen túl vagyok. Lezártam dolgokat, nem elemezgetek, nincsenek HA-k, egyszerűen előre nézek. És boldog leszek, mert nincs ennél nagyobb vágyam. Szeretném a hátralévő életemet mindig mosolyogva, egy szerető férfi oldalán leélni.
És akkor itt kezdődött az Internetes társkeresés, mert egyszerűen ebben a feje tetejére fordult világban muszáj minden irányba nyitni. Pedig kifejezetten nem áll jól nekem ez a stílus (erről lesznek sztorik bőven). De a vágyak sorban állnak, vége lesz hamar a bálnak, oh bárcsak érinthetném….
Érinteni szeretném…
