Madge-jelen
Eltűntem. Egy kicsit talán a saját életemből is. A nyár tombolása után úgy éreztem elég volt, egy kicsit lassítok. Közben jött egy kisebb műtét, ami miatt partra is vetődtem, de talán meg volt a haszna ennek is, hiszen rá voltam kényszerítve, hogy húzzam be a kéziféket. Az a 4-5 hét, amíg parkolópályán voltam meghozta az őszt is. És valahogy az őszi szelektől le is csendesedik az ember. Ahogy én is.
Halottak napján érdekes beszélgetésben volt részem és talán ez a kissé lecsöndesedett énem végre fentről kezdte nézni az életet, ami kialakult illetve kialakulóban van körülöttem. Rájöttem nem is olyan drámai a helyzetem, csak én élem meg annak.
Még nyár elején egy kedves ismerősöm meginvitált egy ezoterikus kőrbe. Megvallom őszintén nem az én világom, akkor megpróbáltam de idegen volt az egész szituáció. Azon az ezoterikus estén valamiféle életkártyát kellett húzni. És én egy nagyon szép kártyát húztam, amin középpontban egy színpad volt látható és a kártya alsó részét a nézőközönség töltötte ki. A színész meghatározhatatlan jelenet főszereplője volt.
Megkaptam ám a megfejtést is. Az életed színdarabját úgy játszod ahogy akarod és a nézők körülötted úgy tapsolnak, örülnek, vagy drámáznak ahogy te azt eljátszod nekik.
A két történést összerakva rájöttem micsoda drámai vagyok valójában és arra is rádöbbentem, hogy ez teljességgel felesleges.
Az élet egy csodás játék, meg kell tanulni lazábban venni és örülni neki.
Életem eddigi szakaszában minden számomra negatív történést hatalmas drámának éltem meg a pozitív és esetleg apró örömöket észre sem vettem. Pedig ha azokat is boldogságos mivoltukban élem meg és nem csak egy természetes dolognak veszem, akkor ez a boldog boldogtalan mérleg talán egyensúlyba is került volna.
Éjjel megint valami csodás dolog történt velem és a mai napomat a mai gondolatomat ennek az örömnek a megélésében szeretném eltölteni. És rájöttem csak akarni kell. Fel fel idézem ennek a szép estének egy egy momentumát és rájöttem boldognak kell lennem, hogy ilyen örömben lehetett részem.
Mi ebből a tanulság? Örülni kell az örömöknek. Én most napokig örülni fogok. Mert így szeretném megélni. Így akarom játszani ma a darabomat édes boldogságban.
Madge
