Fairy
Éppen a Vad fruttikat hallgattam már vagy tizedszerre, amikor rámentem a fészbúkra. Mostanában nagyon inaktív lettem. Nem érdekel, de a munka miatt muszáj, és akkor már 5 percet hagyok az értelmetlen kukkolásnak is. Rámegyek a hírfalamra, és kedves barátnőm (annyira nem is az, de lélekben meg igen) éppen megosztotta a Bánat utca című dalt. amúgy is szeretem a Holdviolát, meghallgattam.
És már írtam is neki.
- Csak nem te is? - privátban jön a válasz.
- Mit is, én is?
- Szar kedved van neked is?
- Ja, de már megszoktam. Jövő héten összefutunk?
- Igen, szerdától jó.
Lili (nevezzük így) egy csodás, okos, gyönyörű nő, aki szép karriert futott be. Ismert, elismert ember, sokan felismernék azt a szép arcocskáját. Ő is megtanult mosolyogni, úgy, ahogyan a nagy könyvben meg van ám az írva. Pont így szoktam én is. Az egyik pillanatban még nevetek, és még őszintének is tűnik, aztán amikor senki sem látja, simán elsírom magam.
Amikor a Randivonalra léptem, rögtön két napra rá megtalált egy felumbéli. Totál beparáztam, hogy most aztán beindul a pletyka meg miegymás. De ez nem történt meg, vagy legalább is nem jutott el a fülembe. Megkérdezte.
- Fairy, Te itt! Mit csinálsz te itt?
- Na mit? Hát pont azt, amit te.
- De hát én azt hittem, neked az élet minden területe sínen van.
Kérem szépen, a látszat néha csal. Az egyik szemünk sír, a másik nevet, és aki fifikás és elég büszke, az mindig tudja, melyik szemét mutassa. Idővel olyan profizmusra lehet ezt a létformát is tökéletesíteni, hogy Sherlock Holmes sem ismerné fel az árulkodó jeleket.
No nem akarok teljes depibe esni, de ezek olyan életszagú dolgok, meg valósak, és léteznek, és részét képezték az én életemben is. És egyébként is most olyan kis szomorú vagyok, sokkal fogékonyabb a bánat utcára, mint általában. A hormonok? Az izgalom? A csalódottság? talán mindegyik. Gyorsan keresek is egy klassz vidám dalt, és elmormogom magamnak, hogy fog keresni, és én örülni fogok neki, mert hiányzik, és mert, mert, mert......még leírni sem merem.
