Egy tükörtojás, egy szelet ropogósra sütött bacon. Mindennap. Minden reggel. Rutinélet.
Pár ühüm, ühüm.
Ülünk a Hope srpings (Amit a sexről még tudni akarsz) című filmen. Felvihogunk a jeleneten. A szánkból majd kiesnek a fogak, annyira nyerítünk, de a szemünk csillogása nem a jókedv produktuma. Fájdalmas felismerés. Déja vue. Így éltünk mi is. Szépen berendezett otthonunkban, már-már a tökéletesre csiszolt rutinjainkkal. Sokáig el is hittük, hogy talán így jó ez. Túl sokáig.
31 év házasság, innen indul a film. Van ám ott minden. Karrier, meg minden este 6-kor vacsi, útnak eresztett gyerekek, meg az unoka is jön. Happy end? A nagy szart. Hallgatás van, olyan idegeket tépő csend, a nagy semmi. Így kell már az elmúlás felé araszolnunk? Vajon arra akarunk majd 70 évesen visszaemlékezni, hogy a tanuljunk meg golfozni huszonakárhanyadik fejezetében hogyan szemléltették a puttolás alapjait? Basszus, még azon is bealszunk.
És minden baj forrása a szex. Avagy a szex hiánya. Mert mi az, ami értelmet és élményt vihet egy kapcsolatba? Persze sok fikarcnyi fércecske is, de a szex, na, a szex az betölt, meg kitölt, meg felszabadít, és kienged, meg befogad. Főhősnőnk szexelni akar, de fogalma sincs a szexről. Szeret, mélységesen szereti a férjét, de nem mond, nem tesz, egyszer csak robban. De nem úgy, ahogyan én robbantam akkor. Én elmenekültem, vagyis nem, nem menekültem. Én akkor véget vetettem valami menthetetlennek. Mert vannak párok, akiknek jobb, ha egy deltánál totál más irányt vesznek. De nekik mégis csak volt erejük, minden dac és sértettség, meg büszkeség mellett elkezdeni dolgozni azon, hogy megtalálják rég elveszett boldogságukat. Nekik volt értelme folytatni, és keresni, meg harcolni. És ezt a boldogságot egymás testének újra felfedezésében, jobban mondva első körös megismerésében találták meg (időskori szopi-maszti, juhhhé).
Ilyen nincs! Libabőr, hidegrázás. Patakzó könnyek. Ilyeneket éreztem én közben. Ilyen nehéz megérinteni azt, akit „szeretünk”. Hangzik el a fájdalmas felismerés a filmben.
Ohh. Amikor a lélek nem ölelkezik, a test is csak egy nyomorék. Béna. Nem tudja emelni azt a kart, még ha néha eszébe jutna, hogy talán mégis kellene. Nem megy. Olyan könnyű elhidegülni egymástól, és bemagyarázni magunknak, hogy ez így van rendjén. De hát 50 évesek vagyunk, a dolgok változnak. Ilyenkor már nem szexel az ember. Valóban bele kellene ebbe törődni.
Valahol az én házasságom bedőlésének is az egyik sarkalatos pontja a szex hiánya volt. Egy olyan tüzes és szenvedélyes nő, mint én, aki ha tehetné, két pofára habzsolná az élvezeteket, megsemmisül egy végtelenségig nyugodt ember mellett. Erre mondom én. Nem kell Savanyú Jóska, egyívású kell velem.
Egy tükörtojás, egy szelet ropogósra sütött bacon. Én ma csokis palacsintát akarok reggelizni. A hasamon, a köldök alatt tekerd fel kérlek, és maszatolj össze, ne legyél mulya, nyald le rólam minden cseppecskéjét. És moziban is akarok veled szexelni. Meg a konyhapadlón, de nem misszionárius pózban, hanem úgy a combommal a nyakadba, kitekeredve, meg a szerelemtől és a szemed csillogásától becsavarodva. Olyan őrülten, olyan finoman, olyan lágyan és vadul, olyan egymásra figyelősen.
