Újralányok

Madge - közelmúlt

Randi. Biciklivel. Meg persze a bicikli tulajával. Vonz a pasi, de tudom, nem az én emberem. Nem akarom, nem az én „műfajom”, mégis találkozom vele. Suhanunk. Vigyorgunk. Beszélgetünk. Van az a bizonyos vibrálás: valami ma fog történni.

Aztán a csodás napsütést leváltja a ború. Mit ború? Vérbeli felhőszakadás. Olyan, amikor négy irányból egyszerre fúj, esik. Közben hatalmasakat villámlik és ijesztően dörög. Egy perc alatt sötét lett és hideg. A tető, ami alá behúzódtunk, már nem véd semennyire. Fázom. Félek.

Hirtelen kivágódik a közelünkben egy lépcsőházi ajtó. Megfogja a kezem, és már ránt is befelé a védett helyre. Bőrig áztam, vizes minden rajtam, didergek. Félhomály az a bizonyos kipárolgás. Egymás szemébe nézés, egyre kapkodóbb lélegzet, dobogó szívek.

Törvényszerűen egymás karjaiba omlottunk. Bámulatos, csodálatos és minden királylány számára megfelelően romantikus. Csókcsata. Semmi több, csak kényeztetés. Finoman. Vadul. Szenvedélyesen. Álomszerűen.

A sors kegyeltje vagyok. Köszönöm.



(Fairy – Madge! Találtam neked hozzá zenét is!)