Újralányok

Fairy - jelen

„Valahol a mező végén vártalak, ott voltam egyedül és jött a vihar.
De te arra fele sem dugtad az orrodat, elszomorodtam, és hazamentem.
Pedig úgy egyeztünk meg, hogy találkozunk, aztán kiderült, hogy mással találkozol
Legalább szólhattál volna, hogy ne álljak a mező szélén, mint egy idióta hüüüüüülye.”


A randizásban ez a legbosszantóbb. Végre beadod a derekad egy élő randira, aztán meg hirtelen eltűnik a delikvens, mint szürke szamár a ködben. Ennél már csak az a dühítőbb, ha már volt egy-két igencsak jól sikerült randevú, aztán ezt követően tűnik el, vagy benyögi, hogy izé, hát lehet, hogy mégsem, nem is tudom, na…

Még mielőtt az jönne le, hogy valami randiguru lennék, leszögezem, hogy 4 hónap online randi élet alatt kb. 6 férfival találkoztam. Ebből háromnál előre tudtam, hogy nem lesz belőle semmi, de hát gyakorolni kell a beszélgetést, meg a mosolygást, és a kapcsolatteremtést is.

Kettő Valaki volt, akik valamilyen szintem megmozgatták a fantáziámat. Egyel három randiig jutottunk, és minden túlzás nélkül állíthatom, remek volt. Nála ragyogóbb tekintetű férfit rég nem láttam. Hetekig, mit hetekig, hónapokig fűzött, kerülgettük egymást, mire találkoztunk. És akkor engedtem, és kinyitottam a kiskapukat, és hagytam, hogy magával ragadjon az a mindet felülmúló érzés, hogy Valakihez tartozhatok. Esetleg.

Bosszantó, sőt, megalázó, amikor egy férfi (persze ez fordított esetben is igaz) mindent elkövet, hogy belezúgj, aztán meg amikor 100 méterrel a föld felett lebegsz egy rózsaszín porcukorfelhőn, hirtelen csavarral, váratlanul leküld a föld alá, egészen a magmáig.

Érthetetlen. Ha jó együtt minden tekintetben, akkor mi a nem jó? Mégis mi kell még? Hogy szakadjon ki a szívünk, és vonszoljuk magunk után a földön, mert szétrobban a nagy elántól?!

Nos, ez örök kérdés marad, mert egyszerűen nem tudok egy férfi fejével gondolkodni, pedig Istenemre, én állandóan felmentéseket keresek nekik. Hiszem, hogy nem romlottak velejükig. Jaj szegény fejemnek. Tényleg ennyire naiv lennék?

Aztán szembe jött velem egy statisztika, miszerint minden férfira tizenegy, mondom 11 nő jut. Hát így már érthetőbb, hogy ennyire válogatnak. Meg az az igazság, hogy a sok hangzatos „életem társát keresem” szöveg mögött nincs más, mint a jóléti húspiaci társadalom kiélvezése. Csak nehogy visszanyaljon a fagyi! Bár nem vagyok rosszindulatú, és a káröröm sem öröm, de ebben a nagy válogatásban előfordulhat, hogy akár tényleg nem lesz, aki esténként megpuszilgassa kedves szerelemre vágyó férfitársaimat.

A két ígéretesnek látszó randihoz lehet, hogy túl nagy elvárásokkal álltam. De hogy lehet másképp? Több hét levelezés, várakozás után. A vágyakozási fázis legalább olyan adrenalin szintet eredményez, mint egy éppen beteljesült szerelem. Már imádtam őket, mielőtt élő, vizuális élményem lett volna velük.

Az eslő KOPP nagyon megviselt. A másik. Nos a másik még nem totális kopp, folyamatban van. Alakul. Kicsi kopp, aztán megint hoppol. Most már igyekszem lazán hozzáállni. Tetszik? Igen. Túl bunkó volt? Nem. Idióta, bizonytalan? Igen. Tetszik? Igen. Na Fairy, akkor most sodródj. Élvezd ki a jót, aztán ha mégis behúzná a kéziféket, akkor te tedd magad újra sebességbe. És ki tudja, lehet, hogy te szállsz ki a kocsiból. Ki tudja? Akár.