Fairy...jelen
Két napja ülepedik benne az édesanyámmal folytatott rövid, ám annál jelentősebb beszélgetés. Éppen Kismanóért mentem az oviba, mert rohannunk kellett fejlesztésre, amikor megcsörrent a telefonom. Anyu volt, elhadarta gyorsan, mi van papával (biztatóak az eredmények), majd elcsukló hangon azt mondta.
A: Kislányom, nagyon szeretlek.
F: Én is szeretlek anyu. Csak tudod, én más vagyok, mint te. De ez nem baj.
A. Jaj dehogy baj, így jó. De tudnod kell, hogy szeretlek. Sosem mondtam, de nem akarom, hogy úgy járjunk, mint én a mamával (ő anyjával).
F: Ugye érzed anyu, hogy ezt én sem akarom?
A: Igen, persze kislányom.
Annyira vágyok a szeretetre. Hogy adhassam, és hogy kapjam. Megmagyarázhatatlan, de úgy érzem minden sejtemben, hogy az én életemben a szeretet,a harmónia, mások óvása, simogató segítése az életfeladat. Mégis. Kiskorom óta ott volt a szeretetlenség érzésének fájdalmas markolása a szívemen. Sosem voltam elég jó, elég szép, elég ügyes. Te kis hülye. Ez voltam. Később lettem a lufirafingó senki. Szerintem nem kell ezt tovább magyaráznom.
Akár kivel is hozott össze a sors, a bennem lévő bizonytalanság, és az ebből időnként kitörő kétségbeesett kapaszkodás sok-sok sebet, és veszteséget okozott. Rendezni kellett ezeket a családi "örökségeket", mert tényleg tiszta szívemből boldog életet szeretnék élni: és nem egyedül, hanem párban.
A múlt hétvégi családállításon állítólag heted íziglen oldottuk ezeket a női, családi karmákat. Elmondani sem tudom, mit éreztem akkor. Pedig eléggé a földön járó típus vagyok, de ott, akkor történ valami. Dézsányi könnyet elhullattam, remegtem a sírástól, de tudtam, hogy valami új elé nézek.
A családállítást követően Richárd azt mondta, hogy pár nap múlva fel fog keresni az anyu, és valami olyat fog tenni, amit soha, és ami megmutatja, hogy működik a dolog.
Hétfőn felhívott anyu. Hogy vagy kislányom? Jól, nagyon jól. Örülök, csak az a baj, hogy egy hét múlva meg majd nem leszel jól. Anyu. Köszönöm az eddigi negatív energiákat. Sokat tanultam belőlük, de köszönöm, nem kellenek. - síri csend - Jól van kislányom.
Három nap múlva felhívott, és életében először azt mondta, szeretlek kislányom. Szeretlek. Milyen csodás szó, és milyen nehéz egyeseknek kimondani. Szívből mondani. Nagyon boldoggá tett az anyukám.
Én minden nap elmondom a fiaimnak, mennyire szeretem őket, és mennyire boldog vagyok, hogy én lehetek az anyukájuk. Azt szeretném, hogy testben és lélekben egészséges emberkék legyenek. Magamnak is ezt kívánom, és hogy....de hát ezt már annyiszor.......szóval, hogy találjak valakit, aki engem is, szívből, és viszont....és örökké.
