Fairy......
Álmodtam az éjjel. Na persze szoktunk álmodni, de én inkább csak álmodoztam mostanság, az álmok valahogy elkerültek. Álmomban végigéltem újra az elmúlt három év jelentős eseményeit. Eszméletlenül sokat szívtam. Gyakorlatilag minden rossz megtörtént, ami csak megtörténhet az emberrel. Összeomlik a magánélete, kisemmizik, ottmarad két gyerekkel támasz és pénz nélkül. Aztán nincs munkája, nem talál magának új társat, tönkremegy minden műszaki dolog körülötte, és csak költeni kell, és sokszor nem tudod, honnan teremts rá fedezetet. Becsapják ezerszer, hitegetik, beetetik, aztán pofára esik. Az élet valahogy nem volt szűkmarkú velem az elmúlt években, amikor a padlóra esést osztogatta.
Mai női dicséretem mi is lehetne más, mint hogy egy csodás kis lény vagyok, aki rájött arra, a sok-sok tapasztalás által, hogy nincs olyan szar helyzet, amiből ne tudnék újra talpra állni.
Tavaly tavasszal, amikor a leges legrosszabb passzban voltam, elmentünk Madge-el egy kiállításra, ahol szerettem volna kapcsolatokat szerezni. Akkoriban kezdtük el megismerni egymást, neki akkor én egy hatalmas rejtély voltam még. Ott találkoztunk. Félrehúztam egy sarokba, alig ismert rám, csonttá fogytam egy hét alatt. Aztán elkezdtem sírni, zokogni, egy majdnem idegennek. Meg sem tudott szólalni. Sírtam pár percet, aztán megtöröltem az arcom, és odamentem az első kiállítóhoz. Jó napot kívánok (széles mosoly, bájos közeledés), Fairy vagyok, és....és ez ment órákon keresztül. Hát ilyen vagyok én. Szerencsére van az a kapcsoló bennem, ami a szarok a fejetekre programot beindítja, és csak az én kis világomat segíti. Erős vagyok, és ezt senki el nem veheti tőlem.
