Madge és Fairy - csevegés
Még mielőtt azt gondolnátok, hogy arra a fehér lovon érkező, kigyúrt, néha jachtozó, igéző tekintetű, lehetetlenül fehér fogsorú, fekete reklámarcra a gondolnánk: neeeem, nem róla lesz szó. Hanem az összes többi ígérgetőről.
Ismét együtt vagyunk, nem a város két különböző pontján, egy fergeteges bulira készülünk. Ilyenkor szoktak a világmegváltó gondolatok kipattanni a fejünkből. Most épp az ígérgetések vannak porondon, és hogy mi nők, miért dőlünk be ezeknek a hitegetéseknek.
Pedig tudjuk, hogy hazugság…na jó, csúsztatás a java.
Összebújva tervezgetés. Ismerős? Mi lenne ha? Együtt. Jövőre. Együtt. Közösen. Ha. Holnap. Délután. Együtt. Közösen. Ha a nyerek a lotton. Ha lezárom a nem jól működő kapcsolatomat. Ha felnőnek a gyerekeim. Együtt. Közösen…….bla-bla-bal…
Az már csak macaron a trüffelen, egy koktélcseresznyével megspékelve, amikor elhangzik a bűvös mondat: NEM ÍGÉRHETEK SEMMIT, DE AHHOZ TARTOM MAGAM…
Madge: Miért van az, hogy bedőlünk, mikor tudjuk, hogy hazugság az egész? Mikor tudjuk, hogy csak a célkeresztig akarnak eljutni.
Fairy: Aki olyan illúziókat kerget, mint én, az el akarja hinni, hogy létezik az a királyfi, aki 100 év után egy csókkal felébresztheti Csipkerózsikát, és élnek utána, amíg meg nem halnak. Na jó, meg mert mi nők is akarjuk az a célszalagot szaggatni, nem kell itt az álszerénység.
Madge: Akkor meg ne panaszkodjunk azért, mert hitegetnek. Viszont ott a kérés, hogy MI miért nem hitegetünk?
Fairy: Mert a mi lelkünk kapcsolatra vágyik. Nem az hajt bennünket, hogy nap, mint nap újabb vadat űzzünk, hanem hogy találjunk egy biztonságos barlangot, ahová bevonulhatunk az alfánkkal, és ott kedvünkre élvezhetjük, ami élvezhető.
Madge: Tudod mit nem értek? Amikor már megvan a trófea, utána miért ígérgetnek? Pedig tudják, tudják jó előre, hogy meg vannak a perceink számolva.
Fairy: Mert nem szeretik felégetni a hidakat maguk után.
Madge: Exem ígérete volt a legjobb. A válás után ígérte, hogy kapok egy új TV-t az új lakásomba. Múlt héten megvettem a TV-t magamnak. Minek ígérget még ilyenkor is?
.
.
.
Fairy: Tegnap este valamelyik csatornán játszották Jude Low-al az Alfie című filmet. Már az előzetes sem tetszett, és komolyan mondom, erőltetni kellett magam, hogy végig nézzem. De ez a film pont erről szólt. Kavart a csávó mindenkivel, mindig volt valami kifogása, hogy miért nem. Nagyon elcseszett mindent, és a végén már csak a lelkiismereténél volt jó egy italra. Mindenkit elvesztett. Felcsinálta még a legjobb barátjának a csaját is. Alfie a tipikus megtestesítője a „Nem ígérek semmit” férfinak.
A film végén egyszer csak megvilágosodott. Sejtettem, hogy most jön a lényeg, szaladtam a jegyzetfüzetemért, és vak sötétben jegyzeteltem pár mondatot.
„Az érzelmeknek van egy olyan rossz szokásuk, hogy halkan visszakúsznak, amikor már nem is számítasz rájuk.”
„Fiam. Olyan mélyre jutottál, hogy belenézhetnél a kígyó fenekébe. Az a kérdés, mit akarsz most kezdeni magaddal.”
„Arra jöttem rá, hogy azok a nők, akik körülvettek, mennyi mindent adtak nekem, és én semmit sem adtam nekik.”
„Ha nincs béke, nincs SEMMI”.
Madge mondja: NE HIGGYÜNK NEKIK! Ne is halljuk meg!
Fairy mondja: Szerintem lehet, hogy a szívük mélyén ők is vágynak valami hasonlóra, csak túl férfiatlan lenne ezt bevallaniuk. Még az is lehet, hogy akkor, abban a pillanatban, még ők is elhiszik, hogy igaz lehet. De ők vadászók, ne feledd. És sokkal földhözragadtabban gondolkodnak, mint mi. Észérvekkel könnyen leszerelik magukat, nekünk meg simán megy szárnyakat növeszteni, és mennybe szállni.
Madge, szerintem ezt a zenét választaná ide, ha egyáltalán hallott volna erről :-)
