Madge- jelen
Parkolópályán vagyok. A szó minden értelmében. A sors úgy kavargatta körülöttem a lapokat, hogy rákényszerít a nyári tombolás után a magamba fordulásra.
A sors nagy játékos. És szerintem tudja mit és mikor ad nekünk, és vesz el tőlünk. Nekem az elmúlt hetekben lehetőségeket, mondhatnám kalandokat adott, hogy találjam meg azt az elvesztett csücsköt a lelkemben, ami igazán bevallva nagyon is hiányzott az életemből.
És mintha egy pipa került volna erre a feladatra, hirtelen mindenki elszivárgott mellőlem. Mondhatjuk úgy is, feladatukat teljesítették, én elvehettem tőlük ami nekem kellet, persze ez kölcsönös volt, mert én is adtam ezért.
Megnyugodhatok. Lenyugodhatok. Igaz nem dőlhetek hátra. De békésebb lettem.
Őszidő. Lecsendesedés. Egy műtét, ami miatt mindenféle módon kímélnem kell magam 3 hétig. Aztán egy bejelentés. Elköltözöm. Igen, az extra-barátom is eltűnik a képből.
Őszintén szomorú vagyok. Jó volt, hogy itt volt. Igaz hamis biztonságérzetbe ringatott a folyamatos jelenléte.
Mintha azt üzenné a nagy játékos, a sors, hogy itt az ideje, hogy magadban legyél. Teljesen. Igen úgy érzem itt az ideje.
Őszidő. Lecsendesedés. Lenyugvás. Lehet belekezdeni a múlt feldolgozásába.
